Charlotte leült az ágy szélére, egyik kezében a tégelyt, a másikban a vattapálcikát szorongatva. Mereven bámulta azt a területet, ahol be kellett kennie Zacharyt. A szíve úgy kalapált, mint az ablaküveget verő kitartó, heves eső, a kezei pedig úgy remegtek, mintha lisztet szitálna.

– Most akkor segítesz a kenegetésben, vagy sem? – csendült fel hirtelen Zachary dallamos, fennhéjázó hangja.

– Ööö, i