Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
„Hm! Mindig lökdösöd az anyukámat. Már kétszer rajtakaptalak. Nem fogok megbocsátani neked. Soha nem fogod megkapni a bocsánatomat!”
Naomi, aki úgy festett, mint egy faragott márványszobor, büszkén meredt Zacharyre. Jeges pupilláiban gyöngyöző könnyek csillogtak.
Zachary rájött, hogy ez volt a második alkalom, amikor ez a kislány pofon vágta, mégsem érzett dühöt. Ehelyett úgy érezte, mintha a szív