Sotiria egyetlen lépést sem tudott megtenni előre. Olyan volt, mintha a lábai a földhöz gyökereztek volna. Nem tudta, hogyan, de mire észbe kapott, a szavak már elhagyták az ajkát.

– Komolyan beszél, Mr. Connor?

Zachary, aki magasan és rendíthetetlenül állt, így felelt:

– Igen. Komolyan.

– Nem értem…

Sotiria úgy érezte, mintha egy nyúl lenne a karjai között.

– Én ismerem magam a legjobban. Ön nem