– Ó, várj itt egy percet, csak szerzek pár zacskót, hogy letakarjuk a gipszeket – mondja Tony, és kiszalad a szobából.

– Aha, ne aggódj, nem megyek sehová. – Félmosolyt villant rám. Visszatér egy tekercs fekete szemeteszsákkal és ragasztószalaggal, amiket rögzít a lábaimon. Aztán szerez néhány törölközőt, és a pult másik végére helyezi őket, ahová átültet engem. Kérdőn felhúzom a szemöldökömet.

–