– Gyönyörű, nem igaz? – Hallom Tonyt belépni a szobába, és becsukni maga mögött az ajtót. Elfelejtettem, hogy nyitva voltak.

– Kibaszottul gyönyörű – leheli Luca. Letépi a bugyimat, éles csípés a combomon, ahogy az anyag lehullik, ő pedig lehajol, hogy végigfuttassa a nyelvét a sóvárgó résemen, amitől hátradobom a fejem, és hangosan felnyögök.

– Készen áll? – kérdezi Tony.

– Csuromvíz, testvér. –