Alina úgy dolgozott, mintha a sötétség a barátja lenne. Minden lépése megfontolt volt, mintha maga a föld suttogna neki, és csak neki. Megjegyzés nélkül haladt el a felhajtó mellett, zseblámpájának fénye köveken, gyomokon, keréknyomokon siklott át, be a bozótosba. Semmi habozás. Csak egyfajta bizonyosság, amitől a bőrömön egyszerre futott át a megkönnyebbülés és a rettegés. Követtem, ágak karmolta