A cellában a félelem és a húgy bűze terjengett. A férfi a falnak dőlve ült, csuklóin bilincs, szemei úgy cikáztak köztem és Kaiden között, mintha még mindig az esélyeit latolgatná. Nem voltak esélyei. Nem volt kedvem húzni az időt. Már nem. Nem most, hogy Mia a földben nyugodtt, a világ pedig már teljesen kivéreztetett. A patkányok és csempészek iránti türelmem vele együtt halt meg. Kaiden az ajtó