Egy szót sem szólt, csak a folyosó felé fordult, halálos szorításában a kis fehér dobozzal. Hamarabb mozdultam, mint ahogy az agyam felfogta volna, árnyékként követve lépteit. Megérezte, hogy mögötte vagyok, és egy olyan éles pillantást lövellt hátra a válla fölött, amivel borotválkozni lehetett volna.

– Nem jössz be bámészkodni.

– Miért nem? – Túl gyorsan jött ki, túl buzgón, mint egy pókerazstal