A hívás úgy ért véget, hogy odavetettem valami kurtát Lucianónak, de a fejem amúgy sem volt ott. Csak rá tudtam gondolni, Alinára, aki ott ült abban a szobában, nyugtalanul, túl élesen a steril falakhoz. A zsebembe csúsztattam a telefonomat, és benyomtam az ajtót. És megdermedtem. Hunter rajta volt. Nem agyonnyomta, hanem kalitkába zárta: hatalmas teste a nő apró termete fölé feszült a keskeny viz