**Kaiden**

Ostobán egyszerűnek tűnt abban a pillanatban, mintha a világ úgy döntött volna, hogy ad nekünk egy kis kegyelmet. Meg kellett csípnem az arcom belsejét, hogy megbizonyosodjak róla, nem álmodom. Alina felém fordult, amikor elmosolyodtam a gondolatra, hogy mi lehet ebből a helyből – az a fajta mosoly volt ez, amitől a mellkasom egyszerre lett könnyű és nehéz. – Tetszik? – kérdezte halkan.