A szava ostorként csattant rajtam. *Még.*

Épp csak annyira húzódtam vissza, hogy lássam az arcát. Orcái kipirultak, ajkai duzzadtak voltak a csókjaimtól, szeme üveges volt valamitől, ami nem félelem volt; éhség volt. Értem. Ezért.

– Még – ismételte meg, most már halkabban, de ugyanolyan vadul.

Átfogtam az állkapcsát, hüvelykujjam végigsimított az ajka nedves szélén. A lehelete megremegett az arcom