Már nyúlok a kilincsért, készen arra, hogy bemásszak a fülkébe, amikor meghallom a hangját, azt a megtévesztően lágy kis „öp-öp-öp”-öt, ami azt jelenti, hogy valami nagyon, de nagyon rosszat csináltam.

Megfordulok, kezem a levegőben dermed meg, és Alinát látom magam mögött: egyik csípőjét kinyomja, az ujjával pedig úgy fenyeget, mintha valami rosszcsont iskolásfiú lennék.

– Mi az? – kérdezem, a fe