Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Újra jön, lassabban, dühösebben, és ezúttal úgy mozgok, mint az a dolog, ami mindezen évek alatt használt engem. A bennem lakozó szörnyeteg elszabadul. A csuklóját a térdem alá szorítom, majd sarkammal a térdébe rúgok. Féllábra rogy, felüvöltve a csonttöréstől. Úgy csavarom meg, mint egy rongyot, az arcát egy ládába nyomom, amíg öklendezni nem kezd, majd a térdemet a tarkójába mélyesztem, hogy len