Sötétség… Sötétség, nyirkos talaj és tolakodó, fémes íz fogadott.

Még mielőtt kinyitottam volna a szemem, már tudtam, mi az; utolsó emlékeim azonnal felidézték a történteket. Vagy legalábbis azt, ami az eszméletvesztésem előtt történt.

Reszketve húztam függőlegesbe kimerült testemet, hogy saját szememmel lássam a kárt.

…Hogy lássam a mészárlást.

És a látványtól legszívesebben hánytam volna.

Holtte