– Raven!

A sötétségen át hallottam egy hangot, mely áthatolt a homályon.

Sürgetőnek hatott. Valaki engem szólongatott.

– Raven, változz vissza!

Néha-néha foszlányokat láttam. Csak állóképek villantak fel előttem: egy nappali képei. Egy összetört asztal. Egy fiú.

Valahogy ismerősnek tűnt, de nem tudtam hová tenni.

– Raven! …Á, basszus.

…És fájdalom. Iszonyú fájdalom.

A hang továbbra is szólongatott