Látva, hogy Toby összeszorítja az ajkát, Sonia kinyújtotta a kezét, hogy gyengéden megfogja a férfi arcát. – Jól van. Ne ráncold a homlokod. Őszintén szólva nem érzem magam megbántva emiatt. Amíg mellettem maradsz, és megérted a fájdalmamat és az érzéseimet, semmi más nem számít igazán.

Toby mégis sóhajtott, amikor találkozott Sonia komoly tekintetével. – De, úgy érzem, igazságtalanság ért téged.