Látva, hogy megértette, amit mondott, és elismerte a hibáját, Sonia azonnal túltette magát rajta.

Intett a kezével, és azt mormogta: „Rendben van, csak ne forduljon elő többet. De miért tetted ezt az előbb?”

„Mert végtelenül boldog vagyok” – válaszolta Toby, ajkai mosolyra görbültek.

„Végtelenül boldog?” – vetett rá oldalpillantást a nő. „Minek örülsz ennyire?”

„Az ígéretednek.” A mosoly az arcán