– Mondd, most mit tegyek, Natalie?

Üres tekintettel, elveszetten bámultam ki az ablakon.

Ennyi éven át Justin volt a mindenem, és az életem körülötte forgott. De most nem maradt semmim. Úgy éreztem, elvesztettem minden motivációmat, és a leghalványabb fogalmam sem volt arról, mit tehetnék, aminek még lenne bármi értelme.

– Csak egy szemétláda volt, Anna. Valójában jó dolog, hogy most ismerted meg az igazi énjét. Túl késő lett volna, ha csak azután jössz rá, hogy hozzámentél.

Natalie leült mellém, és vigasztalóan megölelt. Közben láttam a fájdalmat a szemében.

– De annyira fáj...

Ezt kimondva szorosan Natalie-hoz bújtam. A könnyeim már rég felszáradtak az elmúlt napokban, de a bennem lévő fájdalom egyszerűen nem akart elmúlni.

– Anna, egy nap biztosan elfelejted azt a rohadékot. Ráadásul találsz majd valakit, aki ezerszer jobb nála! Akkor majd megbánja, hogy elveszített téged – jelentette ki Natalie határozottan, miközben egyenesen a szemembe nézett.

Legalább van egy jó barátom, aki most mellettem áll. Ha ő nem vigasztalna és bátorítana, tényleg nem tudom, eljutottam volna-e idáig.

– Öltözz fel és sminkeld ki magad! Ma elmegyünk vásárolni, tartunk egy kis vásárlásterápiát. Azt akarom, hogy holnaptól felejtsd el azt a szemetet, Justin Xenakist!

Natalie kirángatott az ágyból, kényszerítve, hogy felöltözzek és kicsípjem magam.

Aztán elmentünk egy közeli bevásárlóközpontba, és a női osztályon nézelődtünk.

Mivel korábban hallottam, hogy Justin cége a tulajdonosa ennek a plázának, ösztönösen vissza akartam lépni. Sajnos Natalie vasmarokkal fogott.

Tudva, hogy segíteni akar túllépni rajta, a bennem lévő ellenérzés dacára nem távoztam.

Elkezdtük felfedezni a női osztályt. Natalie kezei pillanatok alatt tele voltak a napi zsákmánnyal. Én viszont nem vettem semmit, mert tényleg nem voltam vásárlós hangulatban.

Hirtelen megpillantottam egy párt a közelben – Justin és Mabel volt az. Fájdalom hasított belém, és sietve megfordultam, rángatva Natalie-t, hogy távozzunk.

– Miért húzol, Anna? Még nem végeztem itt.

Natalie nem látta a két embert a közelben, így kissé elégedetlen volt a furcsa viselkedésem miatt.

– Menjünk máshová, Natalie. Nem akarok tovább itt maradni.

Hátat fordítottam a felém tartó párnak, nem akartam, hogy észrevegyenek.

Natalie a homlokát ráncolva, értetlenül nézett rám, talán zavarba ejtette a hirtelen hangulatváltásom.

Épp amikor mondani akart valamit, a két ember észrevett.

– Anna, micsoda véletlen, hogy itt futunk össze! Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan kihevered a szakítást. Még csak pár nap telt el, de máris van kedved vásárolgatni.

Mabel gúnyos hangja hasított a levegőbe.

Mivel ott talált el, ahol a legjobban fájt, tagadhatatlanul elcsüggedtem. Ennek ellenére soha nem mutatnám ki előttük, mert nem érdemlik meg!

Amikor Natalie meglátta Justint és Mabelt, végre megértette, miért próbáltam elvonszolni.

Azonnal elém lépett, és a testével védelmezett.

– Ó, épp azon tűnődtem, ki lehet az, de kiderült, hogy csak egy kapcsolatromboló, aki évek óta azon mesterkedik, hogy tönkretegye más boldogságát. Nos, milyen érzés más kapcsolatát szétverni?