Mivel még mindig megállás nélkül köhögtem, Yuval odalépett hozzám, és gyengéden megveregette a hátamat, hogy enyhítse a rohamot. Abban a pillanatban pont úgy néztünk ki, mint egy szerelmespár. Ismét megmelengette a szívemet figyelmességével és gyengédségével. Bár nem estem szerelembe vele, úgy sejtettem, boldog életet élhetnék, ha egy ilyen figyelmes és gondoskodó férfihoz mennék hozzá. Ki tudja?