Miután lefolyt az infúzió, Ronan még mindig a szobámban lógott.

– Öhm, nemsokára elhagyom a kórházat. Neked indulnod kéne. – Meghatott, hogy hajlandó volt velem maradni, de még mindig kényelmetlenül éreztem magam a társaságában. Az, hogy így gondoskodott rólam, olyannak tüntetett fel minket, mintha közel állnánk egymáshoz, pedig nem így volt.

– Hazaviszlek. Jobb, ha nem erőlteted meg magad. – mond