Valójában nehezteltem Ronanre, amiért nem szólt, hogy az ő steakjét eszem. De látva a mosolyát, úgy éreztem, a zavarom nem számít. <i>Nos, a megaláztatásomat majd úgy tekintem, mint kárpótlást a számára.</i>

Ezután a felvágott steaket bámultam, amit az imént adott át. Félretéve a szégyenérzetemet, elkezdtem habzsolni.

Észrevétlenül is jelentősen oldódott a hangulat közöttünk.

Egyszer csak észrevet