Látva eltökéltségemet, anyám homloka még jobban ráncba szaladt.

Volt egy olyan sejtésem, hogy meg sem fordult a fejében, hogy ezúttal ennyire kérlelhetetlen leszek.

Tagadhatatlan, hogy korábban minden kérésüket teljesítettem, bármilyen abszurdak is voltak. Ezért fel sem merült bennük, hogy ezúttal megvetem a lábam.

– Mennem kell, mert még dolgom van. Bármikor hívhatsz, ha segítségre van szükséged.