– Én akkor is az anyád vagyok – suttogta, miközben megtörölte véreres szemét, és bátor mosolyt erőltetett magára. – Soha nem leszünk csak idegenek. Rendben van, ha időre van szükséged, hogy átgondold. Türelmesen várni fogom azt a napot, amikor úgy döntesz, megbocsátasz nekem.

– Dolgom van – mondtam kurtán. – Kérem, távozzon most.

Mivel nem bírtam volna elviselni, hogy engedjek az impulzusnak, hogy