Juliana a falhoz szorította Bensont, felnézett rá, és így szólt:

– Jó reggelt, Leach úr.

Rossz kedve volt, és ugratni akarta a jóképű Leach urat.

Benson az éjszaka közepén jött be az irodába, és nem aludt jól. A szeme eres volt, állán pedig borosta ütközött ki, amitől kissé elhanyagoltnak tűnt, mégis vadnak és jóképűnek.

Benson lehajtotta a fejét, és Juliana vékony, piros ajkát nézte, vágyva valam