Odalys önkéntelenül felsikoltott, homlokáról hideg veríték gyöngyözött, miközben hirtelen felriadt a kanapén. Ösztönösen maga mellé nyúlt.

Percival szeme kipattant a szemközti kanapén, ahol ült. Tekintetük találkozott.

Súlyos csend ülte meg a dolgozószobát, ahogy némán meredtek egymásra, egyikük sem szólt egy szót sem. Az idő mintha megállt volna, míg az illatos füstölő végig nem égett.

– Az imént