Sophia Henry fölé hajolt, mindkét kezét az ágy szélére támasztotta, és meredten nézte a férfi arcát. Ujjaival gyengéden megemelte az állát, majd lehajtotta a fejét, és egészen közelről, teátrálisan beleszimatolt a levegőbe.

– Henry – dorombolta, hangjából csak úgy csöpögött az arrogancia –, annyira vágytál rá, hogy hozzám jöjj, mégis Edie parfümjének illata árad rólad. Úgy tűnik, az az öregasszony