A páros egész nap furcsán és idegesítően kedves volt. Még odáig is elmentek, hogy ma reggel helyreutasították Cindyt és a csatlósait, és a nap hátralévő részében körülöttem sündörögtek, amíg el nem jött az idő, hogy induljunk a Vörös Holdhoz. Még oda is megpróbáltak velem tartani, de sikerült elég határozottan a sarkamra állnom ahhoz, hogy békén hagyjanak. Írtam Aleishának, és megmondtam neki, hogy ma egy másik helyen találkozzunk. Tegnap, amikor átutaztam a városon, észrevettem egy lenyűgöző hegyoldalt a területükön, és ott helyben elhatároztam, hogy azt fogjuk megmászni. Aleishát a párja, Tommy hozta el, és miután meggyőződött róla, hogy rendben leszünk, elment.

– Szóval, mit tanulunk ma? Kérlek, mondd, hogy valami menő késes dolgot.

– Nem, kislány, ma azt másszuk meg. – A mögöttem magasodó, kurva meredek hegyre mutatok.

Aleisha felnevet, de olyan erősen, hogy előregörnyedve a térdét kell támasztania. Letöröl egy kósza könnycseppet, és csak akkor hagyja abba, amikor meglátja a halálosan komoly arcomat.

– Most viccelsz, ugye?

– Egyáltalán nem. Jó móka lesz!

– Ez a te elképzelésed a… mókáról? Hogy tanulunk ebből bármit is? Mikor kell majd hegyet másznom, hogy megmentsem valaki életét?

Megvonom a vállam. – Ez az emberi alakod állóképességéről szól. Nem fogsz tudni mindig átváltozni; ezt a formádat is ugyanolyan edzetté kell tenned, mint a farkasodét.

– Ughhhhhh. Oké, de utána iszunk egy turmixot, rendben?

– Ahogy akarod. Gyerünk.

A mászás nem borzalmas, legalábbis számomra nem. Aleisha viszont, még a farkasával együtt is, szakad róla a víz.

– Tudod, az ember azt hinné, hogy mivel egy alfa lánya vagy, az apád egy kicsit jobban kiképzett ennél – ugratom játékosan, hogy bátorítsam az utolsó néhány méterre a csúcsig.

– Kiképzett, nem pedig kínozta!

– Gyerünk, a kilátás pazar innen fentről, lemaradsz a naplementéről!

Még egy kicsit küzd, aztán megragadom a kezét, amikor elérhető közelségbe ér, és felhúzom.

– Hűha.

– Szép, nem igaz? – Átnyújtok neki egy palack vizet, és leülünk a hegy szélére.

– Hé, hogy kerül a motorod máris a csúcsra?

– Itt parkoltam le, és bemelegítésként lementem, hogy találkozzam veled.

– Ez nevetséges bemelegítés.

– Hmm, meglehet.

– És hoztál egy második sisakot? – vigyorodik el.

– Igen. Arra gondoltam, talán lenne kedved egy körhöz?

Sikítva vetődik rám a fűben, ahol már ülünk, és mint egy őrült, rázni kezdi a vállamat. – Ó, istenem, IGEN, IGEN, IGEN! A bátyáim SOHA nem engednének fel egy motorra!

– Ó… ööö… akkor talán mégsem jó ötlet?

– Pffft! Ez a legjobb ötlet! Vigyél el a naplementébe, bébi!

Nevetek a lelkesedésén, és felállok, hogy elővegyem a pót sisakot.

– Gyere ide, hadd adjam rád. Felesleges bőrruhám viszont nincs, de úgysem tervezem, hogy hagyom leesni.

Miután ráigazítottam a sisakot, felkapom a bőrnadrágot, amit korábban levettem, és visszahúzom, lecserélve a melegítőmet a csizmámra, a dzsekit pedig Aleishára adom, a biztonság kedvéért. Átvetem a lábam a motoron, és kinyújtom a kezem, hogy felszállhasson.

– Mikrofonok vannak a sisakokban, szóval szólhatsz, ha lassítsak vagy megálljak. Dőlj, amikor én dőlök, kapaszkodj belém, és amikor fékezek, tedd a kezed ide a tankra, hogy megtámaszd magad, és ne csússz rám. Érted?

– Igen! – Pattog az ülésen, és átkarolja a derekamat. A motor mély morajlással indul, és hallom, ahogy egy kicsit felsikkant a mikrofonon keresztül.

Viszem pár kört a város körül, majd egy étterem felé irányít, ahol megállunk turmixozni. Egy aranyos kis piknikasztalnál ülünk kint oldalt, miközben a turmixainkat szürcsöljük.

– Hé, nem kellene már visszaindulnod a falkádhoz vacsorára? – kérdezi Aleisha.

– Nem, ma este nem, Jenny kiadta az estét szabadnak. Neked hamarosan vissza kell érned?

Hosszút sóhajt. – Valószínűleg. A társam és a bátyáim valószínűleg már hadsereget küldtek értem. – Nevetek, és felhajtom a maradék turmixomat, mielőtt a kukába dobnám.

– Rendben akkor, vigyük haza a hercegnőt.

**Xavier**

Abszolút semmi szerencsénk nem volt a társunk megtalálásával, pedig egész tegnap éjjel és ma is kerestük. A fiúk kezdtek újra nyugtalanok és reményvesztettek lenni, és mit tettek? Úgy döntöttek, hogy pinába temetik a bánatukat. Kibaszott idióták. Legalább Haiden félig-meddig észhez tért. Mióta tegnap megérezte az illatát, úgy döntött, befejezi a baromságokat a nőstényfarkasokkal, és újra vár a társunkra. De Noah és Levi? Kibaszott idióták. Mivel Anya és Apa már régen kiköltöztek a falkaházból a saját otthonukba, a vacsora megszervezése és elkészítése ránk maradt. Nyilvánvalóan kijelöltem néhány omegát, hogy gondoskodjanak erről. Általában a privát étkezőnkben étkezünk, míg a falka többi tagja, aki itt lakik, az első emeleti étkezőben eszik. Így képzeljétek el a meglepetésemet, amikor belépek az étkezőnkbe, és üresen találom. Az étel az asztalon várt, de senki sem volt jelen. Tudom, hol van két öcsém, de Haiden, Tommy és a húgom, Aleisha? Hol a fenében vannak? Küldök egy elmeüzenetet Haidennek.

– Hé, merre vagy?

– Lent a bárban.

Megforgatom a szemem. Persze, leissza magát. A bánatában dagonyázik.

Következőnek Tommyt kapcsolom.

– Hol vagytok a húgommal?

– Kint vagyok elöl, várom, hogy hazaérjen az edzésről.

– Annak nem fél órája kellett volna véget érnie?

– De, üzent nekem, hogy megállnak turmixozni. De hamarosan itthon kell lennie.

Erre összeráncolom a homlokom. A húgom tudja, mit gondolok arról, ha egyedül elkószál. Egyedül viszont biztosan nem fogok enni, úgyhogy lemegyek, hogy Tommyval várakozzak, és jól leteremtsem a húgomat. Egy motor jellegzetes morajlása hallatszik, mire Tommyval sokatmondóan egymásra nézünk.

– Motoron van? – kérdezem.

– Jobb, ha a kurva életbe nem – sziszegi Tommy.

**Ez a mű, Az Alvilág Istennője, szerzője Sheridan Hartin, a NovelSnackkel szerződött kizárólagos szellemi tulajdon. A NovelFlow, AnyStories, NovelaGo és Readink felületeken kívüli bármilyen reprodukció, terjesztés vagy feltöltés jogosulatlan, és szerzői jogi jogsértésnek minősül.**