Mágia tekereg az ujjaim köré, fekete-arany, és úgy lüktet, mint egy második szívverés. Az előttem lévő levegő zümmög, ahogy kinyújtom a kezem, a valóság szövete megremeg az érintésem alatt. Mögöttem a többiek feszült csendben várnak. Layah a sarkamnál ül, farka lustán csapkod, de szemeiben valami ősi és elektromos fény csillog.

*„Koncentrálj Malachira”* – mondja halkan. *„Ismered már a lenyomatát.