A szoba lágy, aranyló fényben úszik. A kandallóban halkan ég a tűz, lángjai gyengéden ropognak. Itt minden elvarázsoltnak tűnik, réginek, de melegnek, mintha maga a hegy vigyázna ránk. Csend telepedik ránk, ahogy az ajtó becsukódik mögöttünk. Layah felborzolja magát mellettem, mielőtt visszamaterializálódna belém, hogy az éjszakára újra egyként pihenjünk.

Egy pillanatig csak állunk ott, lélegzünk.