Mire felértünk a veranda lépcsőin, a falkaház már gyönyörűen hétköznapi arcát mutatta. A szúnyoghálós ajtó énekelt a zsanérjain, a folyosót vaj és fahéj illata lengte be, valaki pedig egy apró zoknit hagyott a lépcsőn, mint egy fehér zászlót. Apa egy spatulával a kezében fogadott minket, és egy olyan pillantással, amely azt üzente: *mindenki jól van*, majd elrontotta a keményfiú imázst azzal, hogy