**Noah**

Tele hassal és még telibb szívvel hagytuk el Anya és Apa kunyhóját, miközben a késő délutáni napfény aranyló pászmákban szűrődött át a fák között. Envy ott sétált közöttünk; egyik kezével a pocakját simogatta, a másikat pedig időről időre elkapta az, aki épp a legközelebb volt hozzá. Nem tudatos dolog volt ez, egyszerűen nem bírtuk megállni, hogy ne érjünk hozzá, ne támogassuk, biztosítva