Mire a zene elhalkult, és a torta utolsó morzsái is elfogytak, Macey még mindig úgy zsongott, mintha puszta izgalmával képes lenne energiával ellátni az egész Falkaházat. A tiarája ferdén állt, arca ragacsos volt a cukormáztól, de a mosolya egy pillanatra sem halványult el.

Amikor végre visszaértünk az Alvilágba, keze szorosan Envyébe kulcsolódott, kis lábai szinte szökdécseltek a fekete kőpadlón.