A folyosón tompa fény égett, épp csak annyi, hogy mindent azzal a lágy, aranyló ragyogással vonjon be, amitől ez a hely inkább érződött otthonnak, mint bárhol máshol. És ott volt Elias, a szemközti falnak dőlve, két sörrel a kezében és cinkos mosollyal az arcán.

Felém nyújtotta az egyiket. – Gyerünk, testvér – mondta. – Ideje, hogy egy kicsit elengedjük magunkat.

Pislogtam egyet, majd halkan felne