**Macey**

A hét összefolyt két élet töredékeivé, amelyek nem fértek meg egy testben. A hétfő reggel pofonként ért. Épphogy volt időm kimosni a hamuszagot a hajamból, máris visszalöktek a halandó ritmusba: ébresztőórák, kávé, a káosz, hogy megpróbáljuk kiterelni az ikreket az ajtón, aztán iskola. Normális. Elvileg.

Tessa a szekrényemnél várt, csupa mosoly és csillámpor, a szokásos energiatölcsér. –