Hátrafelé kúsz a kavicson, tenyerem sajgott, ahogy az apró kövek és gallyak belevájtak, a szívem olyan erősen vert, hogy fájt. Dean árnyéka hosszan elnyúlt a földön, ahogy felém lépdelt, szeme valami csúf és felismerhetetlen dologtól égett. A félmosoly eltűnt, helyét düh vette át, tiszta, forrongó düh.

– Hálásnak kellene lenned – vicsorogta. – Van fogalmad arról, hány lány ölne azért, hogy a helye