**Macey**

Ez nevetséges volt.

Helytelen.

Elbaszott.

Minden ösztönöm azt üvöltötte, hogy fussak, harcoljak, karmoljak és rúgjak, és megbánassam vele, hogy valaha is hozzám ért, de nem voltam hülye.

Nem most.

Nem itt.

Nem száz kóborló előtt, akik úgy festettek, mintha abban a pillanatban széttépnének, amint ő kiadja a parancsot.

Így azt tettem, amit tennem kellett.

Mozdulatlanul és csendben álltam.