**Elliot**

A kertben a nevetés kellemes zsongássá szelídült. A zene elhalkul, a fáklyák fénye alábbhagy, a levegő sűrű a bor és a virágok édességétől. Macey keze még mindig az enyémben pihen, amikor az utolsó dal véget ér. Ragyog a folyófényben, arca kipirult, koronája kissé félrebiccenve ül a fején. Nem tudom levenni róla a szemem.

– Felség – mormolom olyan halkan, hogy csak ő hallhassa –, lenne