**Elliot**

Mire a feszültség a szobában annyira eloszlik, hogy újra lehet lélegezni, Envy már az ajtófélfának dől, egyik kezét a csípőjén tartva, a másikkal pedig egy tollat pörget, mintha jegyzetelt volna az érzelmi fejlődésünkről.

– Nos – mondja végül –, ez mehetett volna rosszabbul is.

Macey felé fordul, félig nevetve, félig sóhajtva. – Tényleg?

– Ó, határozottan. – Envy vigyora kiszélesedik. –