Asher a lábaim között áll, csípője a térdem belső felét súrolja, és még úgy is, hogy az autója motorháztetején ülök, nem érek fel a szeméig. A homlokom a mellkasával van egy magasságban, közvetlenül a feszülő, tiszta fehér pólójának simul, és a belőle áradó forróság miatt nehezemre esik a légzés.

Folyton azt hajtogatom magamnak, hogy ne sírjak.

Ne sírj. Ne sírj.

Napok óta ez megy – ez a belső huza