Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Sokáig nem szólal meg.
Én sem.
A fények tompák. A levegő lehűlt. Valahol a folyosón egy nővér tol el egy kocsit, de ez csak háttérzaj. A világ erre a szobára halványult. Erre az ágyra. *Rá*.
Mozdulatlanul fekszik, alig rezdül, de érzem éberségének vibrálását. Oda sem kell néznem. Tudom, hogy engem néz. Érzem a keze és az enyém közötti feszültségben, a légzése ritmusában. Mint egy köztünk kifeszíte