Nem bírom levenni róla a szemem.

Még az sem érdekel, hogy egy „felelsz vagy mersz” játék kellős közepén vagyunk, ami rohamosan süllyed valahová a kaotikus és a teljesen elvadult állapot közé. Pizzaszélek szalvétákon, félig üres poharak és emberek terülnek el a túlméretezett kanapékon, mintha egy főiskolás film díszletében lennénk.

De én csak Asher Hayest tudom nézni.

Mozdulatlan, mint egy szobor.