Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Eltelhetett egy óra. Talán egy kicsit több.

A tűz parázsra égett, a ropogás már inkább csak halk sziszegés, ahogy a fa elrendeződik. Hozzászoktam a csukott szemhéjamon játszadozó meleg fény vibrálásához, az öreg papír és bőr illatához, a saját lélegzetvételem egyenletes ritmusához.

Ez szinte... békés.

Ami nálam ritka dolog.

Félig elzsibbadtam a mozdulatlanságtól, testem elnehezült, a feszültség la