Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Eltelhetett egy óra. Talán egy kicsit több.
A tűz parázsra égett, a ropogás már inkább csak halk sziszegés, ahogy a fa elrendeződik. Hozzászoktam a csukott szemhéjamon játszadozó meleg fény vibrálásához, az öreg papír és bőr illatához, a saját lélegzetvételem egyenletes ritmusához.
Ez szinte... békés.
Ami nálam ritka dolog.
Félig elzsibbadtam a mozdulatlanságtól, testem elnehezült, a feszültség la