Veszek egy hosszú, megnyugtató lélegzetet, kezeim olyan erősen szorítják a kandalló párkányát, hogy a bütykeim kifehérednek.

Koncentrálnom kell.

A tűzre. A viharra. Bármire, csak ne arra a lányra, aki a kapucnis pulóverembe burkolózva ül alig pár méterre mögöttem, lábait felhúzva a takaró alá, csupasz combjait kivillantva a szegély alól.

Valószínűleg már kezd felmelegedni, puha bőre átforrósodik a