– Plié! Plié, még egyszer, Penny. Újra! Nem, nem így!

Madame Loretto hangja ostorként hasít végig a próbatermen, élesen és parancsolóan. A combom ég, a tarkómra izzadság tapad, a mellkasom szaggatott lélegzetvételektől emelkedik és süllyed. Minden izmom sajog. A karjaim olyanok, mintha üvegből lennének, a lábaim tűzben égnek – de Istenem, végre *élek*.

Visszatértem.

Vissza a tükrös terembe, vissza