Most már hangos minden.

Az a fajta hangzavar, ahol a zene basszusa átüt a gerinceden, a hangok elmosódottabbak, a nevetés zűrzavarosabb. Az a fajta hangzavar, ami azt jelzi, hogy az éjszaka a szakadék széle felé csúszik – afelé, ahol vagy hazamész, vagy olyan helyen ébredsz, ahol nem akarsz lenni.

Még mindig a második italomat kortyolgatom, nem számolva azt a kettőt, amit korábban nem fejeztem be.