Még mindig a lélegzetem után kapkodok.

Nem úgy, mint próbák után, amikor szó szerint majd’ kiszakad a tüdőm – hanem az elektromos fajtától. Attól a fajtától, ami végigbizsereg a véráramon, amikor minden összeáll. A vacsora, a kiállítás, az árverés... és most a tánc. Minden. Valahogy, a hónapokig tartó káosz ellenére, a ma este tényleg működött.

És vége.

A darabom utolsó hangjai még mindig visszhan