Alig van eszméleténél a karjaimban, teste könnyű, de ernyedten simul a mellkasomhoz. A padlón ülök, ringatom őt, suttogok neki, próbálom itt tartani magam mellett, valamihez kötni, ami nem ez a rémálom.

– Hercegnő – mormolom, miközben kisöpröm a nedves hajtincseket az arcából. – Foglak. Jól vagy. Maradj velem!

Lélegzik – Istenem, lélegzik –, de túl felszínesen, túl lassan. Szempillái remegnek, min