Még mindig sajgok a próbától. A jófajta fájdalom ez – az, ami emlékeztet arra, hogy keményen dolgoztál, hogy a végtagjaid emlékeztek rá, hogyan mozogjanak úgy, mint régen –, de alatta ott van egy maradandó sajgás. Egy üres tér, amit még a mozgás sem tudott kirázni belőlem.

Ezt a teret régen Asher hangja, a keze, a csendes ereje töltötte ki.

Most csend van.

De nem teljesen.

Boomer leparkol a szusiz