Jön.

Végre jön.

Nyugodtnak kellene lennem. Talán járkálnom kéne fel-alá. Vagy felöltözni. Feltakarítani a rendetlenséget, amit ezen a helyen csináltam az elmúlt két éjszaka. Valami mást kéne csinálnom, mint ezt – a kanapém szélén ülni, könyökömmel a térdembe fúródni, kezem olyan szorosan ökölbe szorítva, hogy a bütykeim fehérek, a szívem pedig olyan ütemben kalapál, aminek taktikai értelemben null