Csendben fekszünk ott.

Ujjai lusta köröket írnak le a bordáimon, pehelykönnyű érintéssel, mintha egy térképet rajzolna, amit csak ő tud olvasni. A tenyerem a csípőjén nyugszik, derekának íve úgy simul a kezembe, mintha pontosan nekem faragták volna. A törölköző még lazán köré van csavarva, de csúszik lefelé – éppen csak egy kicsit –, és nem merem megigazítani. Nem akarom megtörni a varázst.

Enyhén